Fontos változások zajlanak a védelmiipari szövetség életében: a szervezet korábbi érdekképviseleti szerepét egyre inkább egy lobbiszervezeti tevékenység váltja fel – mondta a Biztonságpiac.hu-nak adott interjúban a Magyar Védelmiipari Szövetség új elnöke. Zsitnyányi Attila szerint a kormány a Védelmiipari Stratégia megalkotásával és a jogszabályi háttér kialakításával a stratégiai irányokat is biztosítja ahhoz, hogy a magyarországi hadiipar a nemzetközi palettán is elfoglalja az őt megillető helyet.

– Ön korábban a Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSz) operatív ügyekért felelős alelnöke volt. Milyen okai voltak a tisztújításnak, amelynek során Önt választották meg a szövetség elnökének?

– Az egy évvel ezelőtti tisztújító közgyűlést nagyon aktív év követte, ez idő alatt Spaics József elnök úr vezetésével a szervezet működését elkezdtük áthangolni, hogy a védelmi ipar felé megfogalmazott új kihívásoknak jobban megfelelhessünk. A Honvédelmi Minisztérium (HM) által meghirdetett Hadik-programból kifolyólag viszont további feladatok merültek fel a HM-tulajdonú társaságok vezetésénél, ennek okán Spaics úr lemondott az MVSz-ben betöltött tisztségeiről, az elnökség pedig engem mint korábbi operatív alelnököt, választott utódjának.

– Milyen változások várhatók a szövetség működésében egyrészt az elnökváltás, másrészt az új HM-program kapcsán?

– Az elmúlt év során a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetésével kidolgozásra került a védelmiipari stratégia, amely jelenleg elfogadásra vár, és emellett folyamatban van a gazdaságbiztonságról szóló törvény kidolgozása is, amelyek megalkotásában a Védelmiipari Szövetség szakértői is részt vettek. Mindezek, a jelenleg is élő jogszabályok kiegészítéseként, alapvetően meghatározzák a magyar védelmiipar fejlesztési irányait, lehetőségeit. A védelmi és biztonsági ipar fejlesztéséhez szükséges jogi környezet így véleményem szerint rendkívül pozitív irányba változott, változik. Naponta hallani arról is, hogy határozott kormányzati szándék a magyar védelmiipar talpraállítása. Az említett jogszabályok megalkotása is ezt támasztja alá, és ehhez kapcsolódhat – mintegy alprogramként – a HM által indított Hadik-program is, amely ugyan elsősorban a HM-cégek terén jelöli ki az irányokat, de érinteni fog számtalan magyarországi kis- és középvállalkozást is. Most tehát úgy látjuk, hogy belföldön a védelmiipar feltámasztásához a jogszabályi háttér adott, a kormányzati szándék is megvan, és jelen pillanatban már csak egy dolog hiányzik, a megrendelések. Ezért egy kicsit még türelmesnek kell lennünk, hogy a magyar védelmiiipar újra elfoglalja a nemzetközi palettán az őt megillető helyet.

– Ön miként látja, ahogy fogalmaz, „a magyar hadiipart megillető helyet”?

– Elsőként a fejekben kell rendet rakni. Külföldi diplomatáktól általában azt halljuk, hogy Magyarországon a védelmi célú beszerzések nem elég nyíltak, hogy védjük a piacunkat, és ezt szándékosan összemossák a korrupcióval is. Ezzel szemben nézzük meg, mi történik más NATO tagállamokban: a védelmi célú beszerzések nyolcvan százaléka nem nyílt eljárásban történik, míg Magyarországon a nyílt eljárások jelentik a beszerzések nagy részét. A határon átnyúló tendereredményeket tekintve pedig a nyílt NATO-eljárások nyertesei több mint 90 százalékban Németország, Franciaország, Anglia vagy Spanyolország. Természetesen minden ország a saját hadiiparát védi, próbálja külföldi rendelésekhez juttatni, így e mögött a több tízezer embert foglalkoztató cégek nagyon komoly lobbitevékenysége áll, állami, diplomáciai támogatással. Kormányzati támogatás nélkül gyakran nem lehet eladni a termékeket külföldön, eddig nálunk ilyen tevékenység nem volt, viszont a Hadik-program egyik fontos pillére, hogy a kormányzat erősíteni kívánja a katonai diplomácia lobbitevékenységét ebből a célból. Legfontosabbnak most azt látom, hogy itthon képesek legyünk ellenállni a külföldi nyomásnak, merjünk hazai termékeket vásárolni és nehéz gazdasági helyzetben a hazai beszerzéseket részesítsük előnyben. Akik a beszerzésben dolgoznak, valamint a HM, a Belügyminisztérium, a katasztrófavédelem szakemberei legyenek büszkék arra, hogy hazai eszközöket alkalmaznak. Akik a diplomáciában dolgoznak az ország érdekében, merjék felvállalni, hogy hazai megoldásokat akarunk preferálni, és lobbizzanak azért, hogy külföldön is kapjunk lehetőségeket. Ehhez persze az is szükséges, hogy ne érje őket itthonról az a vád, hogy ez esetben biztos „valamelyik cégnek dolgoznak”. Ez csak a központi irányítás támogatásával történhet. Ezt ha elérjük, ez lesz az alap, erre lehet építkezni, hogy újra nemzetközi sikerekről is be lehessen számolni. Természetesen ehhez megfelelő hazai termékek is kellenek.

– Vannak ilyen termékek?

– Vannak. Fontos azt látni, hogy ha a hadiiparról esik szó, akkor sokan csak egy harckocsira, egy helikopterre, egy rakétára, egy komolyabb műholdra vagy éppen hadihajóra tudnak gondolni, amelyek fejlesztésére, gyártására a magyar hadiipar nem képes. Nem gondolom azt, hogy feltétlenül szükséges a magyar hadiiparnak például egy Leopárd harckocsi alkatrész beszállítását biztosítani. Ugyanakkor rengeteg olyan eszköz van, amelyeket képesek vagyunk gyártani. Az említetteknél kisebb „platformokon” is már önálló, életképes magyar termékekről beszélhetünk a jármű- vagy teherautógyártásban, egyes fegyverzeti eszközök terén, de fontos megemlíteni a ruházati termékeket is. Rengeteg olyan termékre van szükség a HM, a BM, a katasztrófavédelem tevékenységéhez, ami vagy most is rendelkezésre áll itthon, vagy nagyon rövid idő alatt előállítható, kifejleszthető. Ezért a hazai ipart támogató beszerzési politika mellett a támogatott, tudatosan tervezett kutatás-fejlesztés biztosíthatja a fejlődést. A hazai szereplők alapvetően kkv-k, így korlátozott lehetőségeik vannak a termékfejlesztésekhez szükséges források előteremtésére. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy azért itt is vannak lehetőségek. A saját forrásokból történő fejlesztések mellett (ruházati termékek, védőmellények, Hiúz GM6 fegyver) különböző KMOP-, GOP-programoknál is lehet pályázni forrásokra, amelyek segítségével védelmiipari termékek jöhetnek létre (erre sok jó példát lehet találni vegyivédelmi műszerek,mentesítő rendszerek, járművek esetében is). Egy ekkora ország iparának alapvetően a kis forrásigényű platformok fejlesztésében van lehetősége. A magyarországi gyártótevékenység egyébként azt is jelenti, hogy az ország el tudja látni magát számos tudásalapú, innovációra támaszkodó, nagyon jó minőségű termékkel, amelyek versenyképesek lehetnek a külhoni piacokon is.

– A magyar védelmiipar műszaki fejlettségét és felkészültségét tekintve, hol áll Magyarország a közép-kelet-európai országokhoz képest?

– Azzal szembe kell nézni, hogy ma Magyarországon a védelmiiparban annyi ember dolgozik összesen, mint például egyetlen, közepes méretű lengyel védelmiipari vállalatnál. A dolgozói létszámot tekintve szinte valamennyi régiós országtól elmaradunk, de sok területen a termékek szempontjából sem túl rózsás a helyzet. Ha azonban onnan közelítjük meg a kérdést, hogy milyen kapacitása és képessége van Magyarországnak, akkor lényegesen jobb a kép. És nem szégyen az sem, ha külföldi – akár a török vagy az indiai – példából tanulunk. Konkrétan mit jelent ez? Amikor egy ország valamilyen beszerzésre készül, először megvizsgálja, hogy az adott termékből, szolgáltatásból van-e hazai. Ha nincs, akkor kérdés, hogy lehetne-e saját erőből. Ha nem lehet, felmerül, hogy lehet-e licenszeket vásárolni. Ha ezt sem lehet, akkor jön az, hogy lehet-e kooperációban létrehozni. És ha ez sem lehetséges, akkor jön csak a külföldről való vásárlás. Általában a beszerzések eddig a fázisig nem is jutnak el. Ezért is van az, hogy az említett országokban sorra jelennek meg a vegyesvállalatok, vegyes tulajdonú üzemek, mert ha egy ország kooperációt kezdeményez egy külföldi partnerrel, aki a technológiát behozza az országba, akkor előbb-utóbb elindul a termékfejlesztés, létrejönnek mérnökcsapatok, kialakul a tudásbázis, így létrejöhetnek saját új termékek, amelyeket pedig eladhatnak külföldre is.

– Milyen partnerországok jöhetnek szóba Magyarország esetében?

– Azt gondolom, elsősorban azok az országok jöhetnek szóba, amelyeket most még sokszor konkurenciának tekintünk, például Németország, Franciaország vagy Anglia, mert ezekben az országokban vannak olyan termékek, amelyek kellenek nekünk. Én hiszek abban, hogy Európán belül együtt kell működni, és korántsem arra gondolok, hogy bizonyos termékeket „lenyomnak a torkunkon”. Ha mi egy külföldi terméket, mondjuk egy páncélozott csapatszállító harcjárművet szeretnénk, és ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egy adott – gyártó képességekkel rendelkező – cégen keresztül érkezhet be az országba, akkor ott előbb-utóbb kiépül egy kapcsolódó konkrét gyártástechnológia. Ha működőképes hazai cégekre alapozva tesszük ezt, akkor a megfelelő végeredmény kockázata csökken, a külföldi partnerek kezdetben akár kényszerből is, de együttműködnek, így intenzív technológiai fejlődés lehet ebben az iparban is, ezt követően pedig egyenrangú partnerként tudnak fellépni harmadik piacokon. Ehhez szükséges a profil szerinti cégkiválasztás az iparfejlesztések során. Ha van egy lőszergyártó partnerem és fenn akarom tartani a kapacitásait, akkor nem csak azokat a lőszereket fogom tőle megvásárolni, amelyeket gyárt, hanem a többit is, hiszen kereskedni sokan tudnak, illetve ha az itthon pillanatnyilag nem elérhető lőszert attól a cégtől veszem meg, amelyik önmaga egyébként gyárt is, akkor tényleg csak azt a lőszert fogja külföldről behozni, amit nem képes előállítani. Ezután ha felismeri, hogy maga is gyárthatná ezeket a termékeket, akkor ki fogja építeni rá a kapacitást. Ha egy országban rendelkezésre áll egy gyártó kapacitás, szakmai profil, akkor a tisztán csak kereskedők csak azt hozhassák be máshonnan, amihez hasonlót a hazai cégek nem gyártanak. A kereskedőkre, főleg ezen a területen, a kapcsolati tőke miatt nagyon nagy szükség van, a legtöbb magyar vállalat ezért veszítette el a piacait a központi kereskedőház megszűnését követően, mert nem rendelkeztek megfelelő szakemberekkel. Ezeket a kollégákat „át kell állítani” a másik irányba történő értékesítésre, ők építhetik fel az exportpiacokat, ipari együttműködéseket. Alapvetően úgy kell megközelíteni, hogy ahonnan terméket „kell” vásárolnunk, az az ország egy potenciális partnerország. Ha a külföldi cégek tudják, hogy egy adott termék csak egy magyar gyártó cégen keresztül vásárolható meg, akkor sorban fognak állni a magyar vállalkozásoknál.

– Látszanak-e új fejlesztési, innovációs irányok a magyarországi hadiiparban?

– Bár híresek vagyunk arról, hogy mindig dicsérjük a hazai szürkeállományt, meg kell jegyeznem: egyre nehezebb megfelelő szakembereket találni, nagyon sok fiatal mérnök már nincs is az országban, vagy amint végeznek az egyetemen, komplett évfolyamok mennek el külföldi cégekhez. Beszélhetnék most biotechnológiáról, nanotechnológiáról, amelyek ugyan „divatos témák”, de csak nagyon hosszú távon hoznak eredményeket. Ma elsősorban a meglévő termékekre, az import kiváltására kell koncentrálnunk. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy a kutatás-fejlesztés mellett most a termékfejlesztésre kellene összpontosítanunk. Elmondhatjuk azonban, hogy a mérnöktudás még megvan, talán pénzt is lehet találni a fejlesztésekhez, ma leginkább a bizalom hiányzik, hogy a cégek együttműködjenek egymással, bele merjenek vágni a fejlesztésekbe, elhiggyék, hogy ha jót alkotnak, akkor azt meg is veszik tőlük itthon is.

– Exportoldalon milyen célországok jöhetnek szóba?

– Iparági tapasztalatok alapján az önálló piaci megjelenésben nagyobb lehetőségek adódnak, ha olyan piacokra koncentrálunk, ahol már van referenciánk, vagy egy a védelemre jelentős forrásokat áldozó feltörekvő országgal tudunk kölcsönös előnyök mellett együttműködni (nem NATO-tagállamok, India, Öböl-menti és dél-kelet ázsiai országok, Latin-Amerika, Afrika stb). A piacképes termékkel, szolgáltatással rendelkező vállalkozások marketingtevékenységét államilag is támogatni kell (kereskedelemfejlesztési támogatás nemzeti kiállítási standokhoz, védelmi ipari együttműködés a GVB-k napirendjén, katonai és gazdaságdiplomáciai rendezvények kapcsolása stb). Az elmúlt években az állam a Külgazdasági Hivatalon (HITA) keresztül támogatta a nemzetközi kiállításokon való megjelenéseinket, persze, az egységes, nemzeti standon a szövetség tagcégei mellett más érintett szereplők is megjelenhettek. Ez egy nagy lehetőség, hiszen külföldön megjelenni és üzletet kötni nagyon költséges, a legtöbb magyar cégnek ehhez nincsenek meg a forrásai, viszont, ha valaki nem jelenik meg külföldön, akkor nem is fogja tudni eladni a termékét.

– A magyar lobbinak tehát – és ebben a védelmiipari szövetségnek kiemelt szerepe van – azt kell itthon és külföldön is kommunikálnia, hogy milyen képességek, affinitások rejlenek a magyar hadiiparban.

– Így van. A védelmi ipar fejlesztése a növekvő adóbevételek, importkiváltó hatás vagy az exportképesség szempontjából is érdekes. A hazai termék értékének több mint ötven százaléka – adóként – visszaforog az államhoz, így bár a minisztériumok költségvetése szempontjából nem, de a központi költségvetés szempontjából akár kétszeres ár mellett is a hazai gyártású lenne az olcsóbb. A GDP növekedés mellett ez közvetve újabb forrásokat biztosít további fejlesztésekhez.

– Termék tehát van, a jogszabályi háttér is adott, és már a marketinges szemlélet is ébredezik…

– A védelmiipari szövetség életében ez egy nagyon fontos változás: érdekképviseleti szerepből elmozdultunk egy lobbi és marketingszervezet irányába. Azt gondolom, hogy nem az az elsődleges feladatunk, hogy sérelmes ügyekben képviseljük tagcégeink érdekeit, hanem az üzleti lehetőségeiket bővítsük, hogy el tudják adni szolgáltatásaikat, termékeiket itthon és a világban. A védelmi- és biztonságiparban – a honvédelem mellett gondolok most a Belügyminisztériumra, a katasztrófavédelemre vagy éppen az infrastruktúra- és cyber-védelemre – az ipari tevékenység rengeteg olyan terméket hoz létre, amelyek javítják az ország védelmi képességeit. Az ehhez kapcsolódó marketingtevékenységnek is megvannak a szereplői, mostanra már látjuk, hogy kik azok, akik velünk foglalkoznak: ez most a Nemzetgazdasági Minisztérium és a HITA. Ugyancsak fontos dolog, hogy a honvédelmi, illetve a külügyi kormányzat is kezdi felismerni, hogy az ő segítségük nélkül mi cégek nem fogunk előrejutni, azt pedig nekik is bátran fel lehet vállalni, hogy a magyar ipar érdekében lépjenek fel külföldön. Egy külföldi kiállításon sok esetben egy adott ország védelmiipari termékeit nem a cégek mutatják be, hanem a katonaság vagy a katasztrófavédelem speciális egysége. Ha valaki érdeklődik, egy hivatásos mondja el egyenruhában a tapasztalatait (például a katonának) az adott termékről. Ha pedig üzleti kérdés merül fel, akkor a háttérből előlép a gyártó cég képviselője és részletes felvilágosítást ad mindenről. Van olyan ország, ahol a katonaságon belül külön egység foglalkozik az ilyen tevékenységgel, és nevükben is viselik az „exportösztönző” funkciót. Ezt a fajta megközelítést Magyarországnak is fel kell vállalnia, illetve fel kell ismerni, hogy a magyar hadiipar akkor fog jól megélni, ha a termékeit külföldön is el tudja adni. Két-három évvel ezelőtt a magyar honvédség már elkezdett megjelenni külföldi kiállításokon kiállítóként. A honvédségnek pedig van olyan szervezete (a HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatalához tartozó Haditechnikai Intézet), amelyben benne van a potenciál, hogy megfelelő szakembergárdával rendelkezzen, a nyelvtudásnak és szakmai felkészültségnek köszönhetően részt tudjon venni külföldi rendezvényeken, ahol be tudja mutatni a magyar termékeket. Ezen túl még műszaki információkat is szerezhet más gyártók termékeiről, így ha a magyar honvédségen belül műszaki szakmai kérdésben megkeresés érkezik, akkor van egy felkészült csapat, amely konkrét ismeretekkel és saját tapasztalatokkal rendelkezik.

– Milyen fontosabb rendezvényekre készül idén a védelmiipari szövetség?

– A válság sajnos e téren is rányomta a bélyegét az iparágra: Magyarországon évek óta nincs haditechnikai kiállítás, sőt a kecskeméti repülőnapot sem rendezték meg. Szövetségünk folyamatosan szorgalmazta mind az érintett tárcákkal, mind pedig a lehetséges felhasználókkal (honvédség, rendőrség, nemzetbiztonsági szolgálatok, katasztrófavédelem, Vám- és Pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás) a kapcsolatok kiépítését, iparágunk megismertetését az együttműködés szorosabbá tételét. Törekvésünk eredményeképp 2007 elején megalakult a Védelmi- és Biztonsági Együttműködési Fórum, amely a fentieken túl az iparág képviselőit is magába foglaló szakmai szövetségekkel egészül ki. (A fórum további tevékenységének alapját a 2084/2007 (V.23) sz. Korm. határozat képezi, amely a mindenkori védelmi, és a gazdasági miniszter feladatává teszi annak működtetését.) Ma az ennek keretében megrendezendő konferencia tekinthető az egyik legjelentősebb hazai rendezvénynek. Szövetségünk így most a külföldi kiállításokon való megjelenésre koncentrál. Ehhez kapcsolódóan hamarosan megjelenik a HITA és az MVSz gondozásában a védelmiiparban tevékenykedő cégek katalógusa, ezt követően megkezdjük a magyarországi védelmiipari termékek katalógusának összeállítását.

Forrás: Biztonságpiac.hu