Évi 47 millió eurót takaríthatnak meg a vállalkozások a bírósági ítéletek kölcsönös elismerését biztosító irányelv felülvizsgálatával, amelyről pénteken alakították ki első körös megállapodásukat a tagországok. A Brüsszel-1 nevű rendelet módosítása mellett az igazságügyi miniszterek megállapodtak az ügyvédhez való jog keretszabályairól is.
Úgynevezett általános megközelítést értek el az uniós igazságügyi miniszterek a Brüsszel-1 elnevezésű uniós rendelet felülvizsgálatáról. A jogszabály a tagállamokban hozott polgári és a kereskedelmi jogi bírósági ítéletek kölcsönös elismeréséről szól, 2010 decemberében viszont a testület javaslatot nyújtott be a keretjogszabály hatékonyabb végrehajtását, és a hatályba lépése óta kiderült hiányosságok pótlása céljából.
A pénteken kötött első körös tagállami megállapodás szerint a az EU kiveszi a rendszerből az exequatur (végrehajtási határozat) szükségességét, azaz a jövőben nem lesz szükség bírósági engedélyre ahhoz, hogy egy másik tagországban meghozott ítéletet végre lehessen hajtani külföldön. Az igazságügyi rendszerek közötti nagyobb átjárhatóság évente 47 millió eurós megtakarítást eredményezhet a tagországoknak – mondta az ülés után az igazságügyi EU-biztos.
Viviane Reding idézte a legfrissebb felmérések eredményeit, amelyek szerint az uniós vállalkozások 40 százalékát tartja vissza a külföldi kereskedelemtől a túl bonyolult tagországok közötti igazságszolgáltatási rendszer, „itt az ideje, hogy a gazdaságba menjen a pénz, ne a bírósági végrehajtásokra” – mondta Viviane Reding.
A felülvizsgálat célja az is, hogy az Európai Unión kívül bejegyzett vállalkozások és a harmadik országokból érkező fogyasztók esetében ne a tagországi szabályozásokat alkalmazzák a bíróságok. Ezen túlmenően a tagországi bíróságoknak lehetőségük lenne egy-egy eljárás késleltetésére, vagy megállítására abban az esetben, ha egy harmadik ország hatóságai már lefolytattak eljárást a két fél között, vagy éppen az ügy már korábban az Európai Bíróságon landolt (lis pendens).
Az igazságügyi együttműködésből jogilag kimaradó Nagy-Britannia és Írország alkalmazni fogja a a Brüsszel-1 rendelet felülvizsgált változatát, míg Dánia nem vesz részt a jogszabály alkalmazásában. Egy korábbi megállapodásnak megfelelően viszont alkalmazhatók lesznek Koppenhágára is az új szabályok.
Az általános megközelítés elérésével hivatalosan is elkezdődhetnek az egyeztetések a Tanács és az Európai Parlament között a rendeletről.
Ügyvédhez való jog
Ugyancsak első körös megállapodást értek el a tagországok az ügyvédhez való jog európai uniós keretszabályairól. Az irányelvtervezetről mintegy egy éves vita után alakult ki az első közös tanácsi álláspont. A direktíva célja, hogy közelítse egymáshoz a gyanúsítottak és őrizetbe vett személyek jogairól szóló egymástól jelentősen eltérő tagállami szabályokat. A javaslat már a tavaly júniusi bemutatóján nagy vihart kavart, több tagország is jelezte ugyanis, hogy a Bizottság a javasolt jogszabályokkal túlmegy az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt keretszabályokon.
Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, Franciaország és Belgium tavaly levélben hívta fel a többi tagállam és a Bizottság figyelmét arra, hogy a rendelkezés jelentősen megnövelné a büntetőeljárások költségeit, ráadásul bizonyos esetekben nagyban lassítaná az eljárásokat.
Az öt tagország azt is kifogásolta, hogy a direktíva szerint ujjlenyomatot sem lehetne venni a gyanúsítottól addig, amíg meg nem érkezik az ügyvéd. Az Európai Bizottság szóvivője viszont erre azt mondta, az ügyvédhez való alapvető jog meg kell, hogy illessen minden európai állampolgárt, és tudniuk kell, hogy bármely EU-tagállamban is vannak, ugyanolyan minimumjogok illetik meg őket mindenhol.
Az öt tagállam tiltakozására reagált az Európai Ügyvédi Kamara is. A szervezet elnöke közleményében azt írta, hogy az ügyvéd folyamatos részvétele a büntetőeljárás teljes szakaszában az eljárás igazságosságának a garanciája. Szerinte az ügyvéd jelenlétében kell azt is mérlegelni, hogy az összegyűjtött bizonyítékok kellő alapot szolgáltatnak-e a gyanúsított szabadságának korlátozásához.
A megállapodás rögzíti azt, hogy egy tagországnak jelentős erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy megfeleljen az ügyvédhez való jog minden körülmények közötti biztosításának. Tartalmazza az általános megközelítés a tolmács biztosítására vonatkozó minimumszabályokat.
Ezen túlmenően a gyanúsítottnak vagy őrizetbe vett személynek joga lenne az eljárás teljes ideje alatt konzultálnia az ügyvédjével; hazája konzulátusával; és ahhoz is, hogy az ügyvédjével folytatott beszélgetések bizalmasak maradnak. A tagállami álláspont szerint viszont bizonyos helyzetekben korlátozni lehetne ezt a jogot.
|
Kezdőlap