Termékmonitor

Adat és információvédelem
Elektronikus jelzéstechnika (135)
Gépjárművédelem
Kommunikációtechnika
Mechanikus biztonságvédelem
Szolgáltatások
Tűzvédelem technika (5)

Hírarchívum

Őrzővédő klisék...

Lassan húsz év óta boldog, boldogtalan vagyonvédelmi céget alapít és igyekszik megrendelésekhez jutni. Nem kevesen kényszervállalkozók, – mert megszűnt munkahelyük a rendőrségen vagy honvédségnél, – és igyekeznek kamatoztatni korábbi tapasztalataikat. Meg persze valahogy meg kell élni...

Jó néhányan, akik a rendszerváltás óta űzzük ezt a szakmát, várjuk a vagyonvédelmi tevékenység méltóbb társadalmi és üzleti elismerését, megtisztulását, - eddig mindhiába. Különösen az őrzésvédelmi piacon elképesztő nagy a kínálat. Önmagában természetesen a kínálattal semmi baj sincs, hiszen erről szól a piacgazdaság. A társaságok zöme azonban többnyire dömping árakon és kapcsolati rendszerrel igyekszik érvényesülni, - rendkívül vegyes minőségi színvonalon. Egyelőre mind a megrendelők, mind pedig a döntéshozók általában csak felületes módon tájékozottak a szakmánkat illetően. Pedig a vagyonvédelem területén - mint általában más üzletágakban is - vannak gagyi, átlagos és profi szolgáltatók egyaránt. A közvélemény, - de a sajtó jelentős része is - különösen hajlamos a klisékre, mint "kopasz kigyúrt agyatlan őrök".(?)

Kétségtelen tény, hogy ebben a szakmában is történnek bakik, fatális hibák. Olyan példák is vannak amikor sajnálatos módon az örök viselkedése, fellépése kifogásolható, sőt nagyon ritkán és elenyésző százalékban ők követnek el kisebb-nagyobb lopásokat. Erre természetesen az alacsony jövedelem sem mentség. Ugyanakkor a szakmában dolgozók túlnyomó többsége tisztességesen végzi feladatát, nem ritkán mostoha körülmények között.

Az már szinte át sem töri az ingerküszöbünket, amikor a bulvársajtóban egyesek meglehetősen leegyszerűsítő módon kopasz kigyúrt agyatlan személyeknek ábrázolják szakmánk képviselőit. Több mint figyelemreméltó azonban, amikor bírói ítélkezési gyakorlatban is megjelenik az állítólagos "közvélekedés", amely szerint a szakmánk "félelemkeltő csuklyás verőlegényeket" alkalmaz. Még a legkezdőbb és viszonylag szerény szakmai színvonalon működő vállalkozásokra sem jellemző a "verőlegények" alkalmazása. A vagyonőrök szakmai felkészültségét természetesen lehet és kell is fejleszteni, de túlnyomó többségüktől teljesen távol áll a "verőlegény" típusú attitűd.

Az ún. őrzővédő szolgáltatók bármilyen szintű összemosása bűnözői körökkel súlyos erkölcsi károkat és presztízs veszteséget okozhat a tisztességesen működő társaságoknak.

Ezek a rendkívül veszélyes általánosító klisék és sztereotípiák szinte stigmatizálják szakmánkat. A vagyonvédelmi cégeket előítéletesen és leegyszerűsítő módon kezelők, többnyire egyedi esetek alapján alkotnak általánosító véleményt. De nagyon sokan csak hallomásokra és a bulvársajtó híradásaira alapozzák véleményüket. Egyre több vagyonőr és szakmában dolgozó vezető már szinte szégyelli társaságban bevallani, hogy hol dolgozik...

Őrzésvédelmi szolgáltatást nyújtó társaságok gyakran kerülnek olyan birtokvitás, vagy jogilag kényes ügyek középpontjába, amelyek a média érdeklődését is felkeltik. Ezeket a többnyire jogászok által is nehezen értelmezhető és bonyolult ügyeket aztán a média gyakran bulváros stílusban tálalja amely szintén nem erősíti az őrzésvédelmi cégek image-ét.

Esetenként néhány megrendelő is úgy váltogatja az őrzésvédelmi szolgáltatókat kényük és kedvük szerint, mint mások a fehérneműjüket. Abból is adódtak már kisebb nagyobb botrányok, hogy a megrendelő egy általa kreált ügy miatt egy szimpla "ki vannak rúgva" kifejezéssel gondolta azonnali hatállyal felmondani a megbízási szerződést. Egy nagy üzemben azonban ahol 15-20 vagyonőr teljesít szolgálatot, az átadás-átvételi protokoll is egy közel két órás eljárás. Ilyenkor tételesen át kell adni a megrendelő képviselőjének a teher-, és személyportákon átvett eszközöket, az őrnaplókat és a számítógépben tárolt gépkocsi és személyforgalomról szóló nyilvántartásokat. Európai szokások szerint ilyen esetekben a felek asztalhoz ülnek és minden függőben lévő kérdést tisztáznak egymással, amit aztán egy jegyzőkönyv aláírásával szentesítenek. Egyes megrendelők azonban csupán el kívánják kergetni az őrszolgálatot és nem törekednek a polgári törvénykönyv és az üzleti etikett által egyaránt megkövetelt és előírt együttműködési kötelezettséget betartani.

A legkényesebb helyzet ami előfordulhat, amikor vagyonőrök kerülnek politikai vagy egyéb célú demonstrációk ütköző zónájába. Ezek a társadalom számára lélektanilag szenzitív helyzetek az "őrzővédőket" egyfajta negatív megvilágításba helyezik.


A szakma presztízsének fokozása érdekében nagyon sok még a teendő:


1/ A méltatlanul alacsony vállalási árak és az ebből következő alacsony munkabérek egyszerűen nem tarthatók tovább. A foglalkoztatási mizériák és maga az alvállalkozói rendszer is ennek következménye. Önmagában hatósági ellenőrzésekkel és jogszabályokkal a helyzet nehezen kezelhető. Nagyon sok megrendelő kénytelen költség-takarékossági intézkedéseket hozni, amelynek többek között az őrszolgálat is áldozatául esik. Egy minimális vállalási ár hatósági megállapítása viszont sokat segíthetne. Figyelemreméltó - jóllehet eredménytelen - volt Bertha Szilvia parlamenti képviselő kezdeményezése, mely arra irányult, hogy a minimális őrzésvédelmi óradíj 1200 Ft/óra legyen.

2/ Jelenleg azért is vannak dömping árak, mert gyakorlatilag bárki alakíthat őrzésvédelmi társaságot. A büntetlen előéleten és feddhetetlenségen kívül gyakorlatilag semmilyen szakmai minimum sincs előírva. A több ezer (!?) őrzésvédelmi szolgáltató közül jó ha 20 cég rendelkezik folyamatos éjjel-nappali bevetési irányítási központtal és megfelelő szintű szolgáltatás- felelősség biztosítással (200 millió forint). A szakmai felkészültséget már ne is említsük.... A mintegy százezer vagyonőr, és egyáltalán a szakma komolysága ennél sokkal többet érdemelne. Jó például szolgálhat számunkra Ausztria, ahol ágazati kollektív szerződés szabályozza a vagyonőrök minimális órabérét és a hatóság ezt ellenőrzi.

3/ A piaci alapú konszolidáció is sokat segíthetne. Sajnálatos módon azonban a piac nem az erők koncentrálása és ezzel egyfajta konszolidáció felé halad, hanem inkább ellenkező irányba. A hazai tulajdonú vállalkozások - többnyire limitált gazdasági és szellemi erőforrásaikkal - kívánják a piacot meghódítani és egyelőre csak a szavak szintjén gondolkodnak az erők egyesítésében. A szolgáltatási túlkínálatot pedig a piac (megrendelők) kíméletlenül kihasználja.

4/ A vagyonőrök jelentős része alvállalkozóknál van bejelentve, emiatt céges kötődése esetleges. A túlkínálat miatt egyes megrendelők nem csupán élnek, hanem időnként visszaélnek a helyzettel. Gyakran úgy váltanak szolgáltatót, hogy közben a teljes őrszolgálati személyzet marad. Az őrök maradnak, csupán más formaruhát vesznek fel egyik napról a másikra. Ilyen körülmények között nehéz stabil és megbízható személyi állományt kiépíteni.

5/ A piacgazdasági szempontokon túlmenően sok más "egyéb" szempont is torzítja a piac szerves működését, fejlődését. Móricz Zsigmond : Rokonok c. könyve ma is aktuális és a mi piacunkra is értelmezhető. De Georg Orwell könyvének azon kitétele is tetten érhető, hogy "Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek". Ezek a nem transzparens és közel sem piackonform módszerek sok tisztességes vállalkozásnak megkeserítik az életét.

6/ A megrendelők jelentős része továbbra is egyetlen szempont alapján választ szolgáltatót, ez pedig az óradíj, vagyis a szolgáltatási ár. Sokan meg is fogalmazzák a verseny-kiírásban a minőségi és egyéb szempontokat, majd a valóságban az ár, vagyis a minél olcsóbb ár alapján választanak szolgáltatót. Ennek a szemléletmódnak a legjellemzőbb megnyilvánulása az online-licit, vagy elegánsabb megfogalmazásban az elektronikus árlejtés. Ezt a feladatot a megrendelők többnyire erre a feladatra szakosodott informatikai cégnek adják ki feladatul. Itt a meghívott cégek beregisztrálhatnak az online felületre, - megismerhetik az elvégzendő feladatot és az igényelt létszámot, - majd az első szelekciót követően a versenyben maradt társaságok egy nem túl magas megadott árból online licittel haladhatnak lefelé egészen a dömping árig... Természetesen a végén a legalacsonyabb árat kínáló társaság "nyer". Erről egyébiránt egy tengerentúli közmondás jut eszembe amely így hangzik; " Aki mogyoróval fizet, - az majmokat kap!"

7/ Ebben a szakmában még nem nagyon kristályosodtak ki azok az árkategóriák, amelyek például az autókereskedelemben régóta léteznek. Nem lehet ugyanis összehasonlítani az almát a naranccsal. Ár - érték alapján lehetne csak összehasonítani a különböző szolgáltatók árait. De igazából a szolgáltatók piaci alapú minősítése lenne az első feladat, amely többnyire elmarad. Nem mindegy, hogy az adott szolgáltató milyen szervezési és szakmai háttérrel rendelkezik, milyen értékű viszontbiztosítása van, és egyáltalán rendelkezik-e éjjel-nappali ügyeleti rendszerrel. Gondoljunk csak bele, hogy milyen jelentősége lehet annak a váratlan, rendkívüli helyzetnek, amikor a szolgáltató hosszú órákig egyszerűen nem érhető el, csupán egy telefon automatára lehet üzenni!

8/ Néhány megrendelő biztonsági vezetője csupán puffernek használja az őrzésvédelmi szolgáltatót. Ha ugyanis valamilyen komolyabb vagyonvédelmi probléma adódik, - például leltárhiány - akkor el lehet verni a port a szolgáltató cégen. Ezek a megrendelők egyfajta munkaerő közvetítőként értelmezik az őrzésvédelmi szolgáltatókat. Terjedőben van az a szokás is, amikor a megrendelő meghatározza a szolgáltatási díjat, majd az alapján választ szolgáltatót, hogy az adott összegből ki tud a legmagasabb arányú nettó munkabért fizetni. Azok a körülmények, hogy az őrök kiválasztása környezettanulmány végzésével, beillesztésük, ill. folyamatos képzésük mennyibe kerül, sokak számára mellékes.

9/ Sajnos időnként a szervezett belső visszaélések feltárását sem köszöni meg minden megbízó. Esetenként, amíg egyszerű melósok által elkövetett kisebb nagyobb szabálytalanságokat jegyzőkönyveznek le az őrök, minden rendben van. Mihelyt azonban magasabb beosztású vezetők visszaéléseit is felderítik a biztonsági cég munkatársai, fagyossá válik a légkör, rosszabb esetben azonnali hatállyal szerződést bont a megbízó. Természetesen rengeteg jó példa van az igazi partneri viszonyra is, amikor a megrendelő stratégiai partnerének tekinti a vagyonvédelmi céget.

10/ Nem erősíti az őrzésvédelmi szolgáltatók piaci megítélését és súlyát továbbá a szakmán belüli széthúzás és acsarkodás. A kíméletlen versenyben gyakran olyan nemtelen "technikák" is felbukkannak, mint névtelen feljelentés és a konkurenciát lejárató kampányok szervezése. Sokan szemrebbenés nélkül alá ígérnek a rivális cég árainak csak azért, hogy gyengítsék pozícióit. Mondanom sem kell, hogy ez egy öngyilkos taktika, amelyen senki sem nyer, - hosszabb távon még a megrendelő sem.

A vagyonvédelem nemzetközi szinten egy rendkívül erőteljesen fejlődő üzletág. Sőt, a jövőt illetően - az egyik kutatás eredménye szerint - az 5 legerőteljesebb fejlődési potenciállal rendelkező üzletághoz tartozik. A kétségtelen fejlődés ellenére hazánkban még bőven van mit fejleszteni. Lehet, hogy elfogult vagyok, de a vagyonőrök lényegesen jobb jövedelmet és megbecsülést érdemelnének. Mindehhez természetesen sok szakmai, szabályozási változásra van szükség és a teljes szakmának meg kell újulnia...

 

Forrás: steve4security12.blog.hu

 

 

2014.03.04 08:28:07   |   Vissza

© Detektor Plusz    2010    Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet