Kezdőlap
| Az euró magyar atyjának esete a kommunista kémkedéssel Brüsszelben | ||
Miközben a volt keleti blokk országai közül először a magyar kémek jelentek meg Brüsszelben, a beszervezési szempontból kulcsembernek kinézett Lámfalussy Sándort soha nem sikerült a magyar titkosszolgálatok szolgálatába állítani – derül ki egy frissen megjelent belga kémkutató könyvéből. A magyar hírszerzés bevett módszere volt a teniszklubokban és sakkegyletekben tájékozódni, kapcsolatokat építeni beszervezhető prominensekkel, vagy irodisták után vadászni – mesél kutatási tapasztalatairól Kristof Clerix, a Kémkedés: célpont Brüsszel című, napokban Belgiumban megjelent könyv szerzője. Clerix az EUrologusnak elmondta: hat immár uniós főváros, Budapest, Prága, Berlin, Bukarest, Szófia és Varsó irattáraiban kutatott, s kilenc brüsszeli vonatkozású kelet-európai kémtörténetet dolgoz fel könyvében. Clerix, akit Belgiumban a téma szakavatott kutatójaként tartanak számon, kilenc története közül az egyik a hatvanas-hetvenes évek fordulójára a belga bankvilág, és később az Európai Központi Bank létrehozása kapcsán nagy befolyásra szert tett Lámfalussy Sándort érintő hírszerzési törekvésekkel foglalkozik. Először a magyarok jöttek Lámfalussy behálózását egy magát kereskedelmi attasénak álcázó magyar hírszerző, a Kelemen fedőnéven dolgozó Szecsődi Márton kapta feladatául. Kelemen ötvenes éveiben járó, kövér, textiliparra szakosodott külkereskedőként élt a hatvanas évek második felében Brüsszelben, amely akkoriban nem volt különösebben érdekes hely a magyar és kelet-európai kémkedés számára. Olyannyira nem, hogy a kelet-európai titkosszolgálatok közül mindenki mást beelőzve, a magyarok a hatvanas évek végén elsőként folytattak hírszerző tevékenységet a városban. A hírszerzés az EU elődjét, az Európai Közösségeket (EK) és a NATO-t célozta. Kelemen Nyugat-Németország szovjet országokkal kapcsolatos törekvéseinek figyelését kapta feladatául. Pontosabban azt, hogy a nyugat-németek és az EK terveznek-e lépéseket a térséggel szemben. Így aztán Kelemen - aki tudta, hogy munkájához sokkal inkább jó pszichológusnak kell lennie mint James Bond-szerű szuperhősnek - belga nagyvállalatok, és állami szervezetek közelébe igyekezett beférkőzni. Az általa írt jelentésekben egy belga miniszter fia, iparosok, diplomaták és egy külügyminisztériumi dolgozó is szerepel. Lamfalussy Sándor, mint a Banque Bruxelles vezetője, és a nemzetközi pénzvilágban nagy befolyásra szert tett magyar származású közgazdász a kezdetektől fogva érdekes volt a magyar hírszerzésnek, hiszen a legmagasabb körökben is otthonosan mozgott. Variációk megkörnyékezésre A magyar hírszerzés ezért négy forgatókönyvet dolgozott ki arra, hogyan lehetne Lámfalussy közelébe kerülni. Az első az Atléta fedőnevű ügynök feladatául tette, hogy tanulmányozza Lámfalussy személyiségét, a második a fiát akkoriban látogatni tervező idősebb Lámfalussy Sándoron keresztül igyekezett közeledni a bankárhoz. A harmadik taktika Lámfalussy és Magyarország viszonyára, különösen a Magyar Nemzeti Bankhoz fűződő kapcsolaira koncentrált, míg a negyedik a hetvenes évekre ismét rendszeressé vált magyarországi látogatásai során személyes kapcsolatokon keresztül igyekezett a közelébe férkőzni. Ezek közül végül csak az idősebb Lámfalussy megkörnyékezése vezetett látszólag eredményre. Egy Mercz Károly nevű kém 1967 májusában részletekbe menően beszélgetett az apával fiáról. Azt is tudni lehet, hogy a beszélgetést követően a Nyugat-Európába érvényes útlevél kiadásával zsarolt apa megkapta úti okmányát. Mercz - aki belgiumi vizitje után is meglátogatta az idősebb Lámfalussyt - jelentésében azt írta: apja szerint Lámfalussy szívesen adna tanácsokat anyaországának pénzügyi kérdésekben. Ez azonban minden utóbb fellelhető információ szerint félrevezetésnek bizonyult, a közgazdásznak ugyanis eszében sem volt információkat szolgáltatni. 1969 őszén aztán mégis sikerül személyesen találkoznia Kelemennek Brüsszelben Lámfalussyval. Jelentése szerint gratulált neki a nemzetközi pénzvilágban elért pozíciójához, és megbeszélte vele, hogy a közgazdász segít megszerezni a Világbank Pearson bizottságának fejlesztéspolitikai jelentését és ajánlásait tartalmazó dokumentumának egy példányát. Clerix szerint a korabeli hírszerzési jelentések alapján a Pearson jelentésre, mint a kelet és a nyugat csatájára tekintett a magyar hírszerzés. S ugyan Kelemen három héttel későbbi jelentésében azt írta, valóban megkapta a dokumentumot és azt el is küldte Budapestre, ennek az állításnak a valóságtartalmát nem sikerült ellenőrizni. A Brüsszeltől délre, egy Waterloo melletti kis vallon faluban, visszavonultan élő pénzügyi szakember ugyanis azt üzente Clerixnek fiával, nem emlékszik, hogy valóban átadta-e a dokumentumot. A magyarok ezt követően sem adták fel beszervezését, sőt gazdag svájci családból származó újságíró feleségén át is megpróbáltak közelebb kerülni hozzá. De hiába bazírozott a magyar titkosszolgálat Lámfalussy hazafias érzelmeire, nem sikerült közelebb kerülni hozzá. 1971-ben aztán Kelemen kém nyugdíjba ment. Utódja a Bakocz fedőnevű ügynök sem került közelebb az egyre befolyásosabb magyar közgazdászhoz, aki ez időtájt már különösen óvatos volt. Jól jött volna Lámfalussy A könyv szerzője mindenesetre hangsúlyozza, hiába nem sikerült Lámfalussy beszervezése, a magyar hírszerzés brüsszeli jelenléte megelőzte korát, hiszen a KGB és a lengyel hírszerzés, a Bezpieka is csak évekkel később lépett akcióba (igaz akkor nagyobb erőkkel). A lengyelek mindenekelőtt a napjainkban is a brüsszeli eurokrata utódképzés csúcsiskolájaként számon tartott College of Europe-on át igyekeztek a nyugat-európai politikai elit közelébe férkőzni. Akadt jobb dolga is, mint a hírszerzés A magyar titkosszolgálat egyébként jó érzékkel választotta ki a célpontot. Lámfalussy karrierje a hetvenes években felívelt. 1975-ben Leo Tindemans belga miniszterelnök felkérésére részt vett az Európa jövőjéről szóló dokumentum megírásában. A dokumentum a gazdaságiból politikaivá alakuló közösség létrehozásáról szól, s előre vetíti a későbbi Európai Unió létrejöttét. A hír akkor a keleti blokk egészében riadalmat keltett. Clerix levéltári kutatásai szerint 1977-től a szovjet KGB és a magyar hírszerzés is rendszeresen értekezik arról, hogy miként lehetne bejutni az Európai Közösség intézményeibe. Úgy tűnik, hogy akkor is újságíróként volt a legkönnyebb az intézményekbe bejutni. Ezt erősíti egy másik brüsszeli magyar kém jelentése is, aki szerint egy üveg pálinka csodákra képes, ha be az EK épületeit védő biztonsági szolgálat emberein kell átjutni.
index
|
||
| 2013.10.22 17:07:04 | | | Vissza |
Hírarchívum© Detektor Plusz 2010 Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet
|