Kezdőlap
| A Facebook a leggyakoribb válóok | ||
A közösségi média egyrészt megkönnyíti és felgyorsítja a kapcsolatteremtést, másrészt ugyanígy elősegíti, de meg is bonyolítja a szakítást. Kutatások szerint tízből nyolc váláshoz köze van a Facebooknak. Az elmúlt években megsokszorozódott azoknak a száma, akik az interneten ismerkednek, ám ez már rég nem korlátozódik kifejezetten az erre a célra létrejött társkereső oldalakra. A közösségi portálok randialkalmazásai lehetővé teszik, hogy ne kelljen külön párkereső szájtokra regisztrálnunk, elég, ha használjuk a Facebook-azonosítónkat, és máris ismerkedhetünk. Így működik például a Csajok és Pasik, amely évekkel ezelőtt iWiW-alkalmazásként vált ismertté, vagy a világszerte használt, magyar fejlesztésű Hi!temptation, amely GPS segítségével mutatja meg, mely felhasználók vannak a közelünkben. Ha valaki szimpatikus, elég, ha üzenünk neki, és ha a másik fél is úgy gondolja, azonnal találkozhatunk a kiszemelttel. Egyre népszerűbb a Canoodle.com is, amely a közös hobbi, érdeklődési kör alapján – a lájkok segítségével – ajánl fel lehetséges partnereket. A valóságot próbálja modellezni a YouShouldTotallyMeet, amelyben a felhasználók a párkereső barátaikat próbálják meg összehozni egymással. Bár az említett alkalmazások megkönnyítik, gyorsabbá és praktikusabbá teszik az ismerkedést, a közösségi oldalakon található profilunk miatt akár egy már megbeszélt randi is kútba eshet. Az AVG Technologies egyik kutatásában részt vevő nők 35 százaléka állítja, hogy a találkozás előtt megnézi a férfi Facebook-oldalát: képeit, lájkjait, hozzászólásait. A match.com társkereső oldal Singles in Amerika elnevezésű felmérése szerint a férfiak 27, a nők 49 százaléka mondott már le randit az interneten fellelhető információk alapján. Nehezebb lehet a szakítás Ahogy az ismerkedést megkönnyíti, úgy a szakítást minden eddiginél nehezebbé teszi a Facebook. A közösségi portálon számos lehetőség, alkalmazás áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy volt partnerünket megfigyeljük, vagy akár kellemetlen helyzetbe hozzuk. Az „édes bosszú” azonban a legritkább esetben gyümölcsöző, egyes kutatások szerint pedig, ha túl sokat foglalkozunk egykori kedvesünk virtuális aktivitásával, a saját magunk gyógyulását veszélyeztetjük. Más szakemberek éppen az ellenkezőjét állítják, szerintük a pszichésen labilisabb emberek sajátja a nyomozó-ellenőrizgető attitűd. A közösségi portálok létrejötte előtt, ha két ember szakított, nem kereste egymás társaságát, a leveleket vagy emléktárgyakat pedig ki-ki vérmérséklete szerint visszaadhatta, a szemétbe dobhatta vagy legalábbis elrakhatta szem elől, hogy ne emlékeztessenek folyamatosan a csalódásra. Ezek mind-mind felgyorsították az érzelmi regeneráció folyamatát, amelyet esetleg csak egy-egy véletlen találkozás zavarhatott meg. Ma azonban a valaha egy párt alkotó két ember – legyen bármekkora is a fizikai távolság – csupán néhány kattintásnyira van egymástól. A YourTango.com tanulmánya szerint az exkedvesünkre emlékeztető „digitális nyomok” megnehezítik a szakítás utáni továbblépést. A honlap felmérésében részt vevők 57 százaléka azt mondta, exe virtuális jelenléte nagymértékben akadályozza őt egy új kapcsolat kialakításában, de a házasok, illetve stabil kapcsolatban élők 60 százaléka is úgy vallott, hogy a webkettes információáramlásnak köszönhetően túl gyakran jut eszükbe egykori párjuk, közülük is 36 százalék azt nyilatkozta, hogy a volt kedves Facebook-, és egyéb közösségi portálokon való jelenléte kifejezetten negatívan befolyásolja a házasságát. Megbetegíthet a „nyomkövetés” Hasonló megállapításra jutott Tara Marshall, a brit uxbridge-i Brunel Egyetem pszichológiatanára is. Tanulmányának konklúziója szerint, később épülnek fel a szakítás után azok, akik gyakran csekkolják exük adatlapját, barátainak és új hobbijainak listáját. Az okostelefonok gelokációs alkalmazásai – amelyet egy 2012-es felmérés szerint a felhasználók 60 százaléka rendszeresen használ – pedig azt is lehetővé teszi, hogy mintegy „véletlenül” összeakadjunk volt szerelmünkkel, és ne csak a virtuális térben, hanem fizikailag is kövessük azt. Marshall 450 felhasználót – közülük 87 százalék amerikai nő volt – kérdezett a szakítás utáni Facebook-felhasználási szokásairól, és egyértelműen azt tapasztalta, hogy a másik utáni „kémkedés” intenzitása fordított arányban áll az érzelmi sebek begyógyulásának gyorsaságával. A felmérésben részt vevők közül 47 százalék vallotta olyannyira komolynak problémáját, hogy pszichológus vagy pszichiáterhez is fordult azzal, közülük 30 százalék pedig a szakember javaslatára sem volt képes abbahagyni az ex timeline-ján való kutakodást, és tehetetlenségérzésről, folyamatosan nyomott hangulatról, illetve agresszióról számolt be. Vagy éppen ellenkezőleg? Megoldás lehet a digitális emlékektől való szabadulás? Corina Sas, a brit Lancaster Egyetem munkatársa, és a Kalifornia Egyetemen dolgozó Steve Whittaker egy kísérlet során 24 olyan személyt vizsgált, aki negyedéven belül szakított partnerével. A kutatás során arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők miképpen kezelik az exükkel kapcsolatos digitalizált emlékeket. A kutatópárosnak három stratégiát sikerült elkülönítenie. A 24-ből 12-en válogatás nélkül mindent kitöröltek, ami az exükre emlékeztette őket, azt sem mérlegelve, hogy később szükség lehet bizonyos dokumentumokra, nyolcan mindent megtartottak, négyen pedig elkülönítették azokat, mondván, később, a csalódást feldolgozva, racionálisan, higgadtan szelektálják az emlékeket. Egyetlen kattintás is váláshoz vezethet Ahogy az ismerkedést, úgy a kapcsolatok felbomlását is felgyorsíthatják a közösségi portálok. Egy gyanúsan új ismerős, egy lájk, egy meggondolatlan hozzászólás akár váláshoz is vezethet. Leggyakrabban egy régi kedves felbukkanása okoz konfliktust a felek között, ugyanis ezek a régi-új ismeretségek sokszor nem maradnak kizárólag virtuális keretek között. Egy 2012-ben készült magatartástudományi kutatásból kiderült, hogy a brit párok nyolcvan százaléka valamely közösségi oldalon található információ miatt szakít. Az Amerikai Válóperes Ügyvédek Társasága pedig ugyanerre az eredményre jutott, és olyan tanulmányt tett közzé, melynek alapján a válások 80 százalékáért a közösségi média, elsősorban a Facebook a „felelős”. A szakítások okai a legváltozatosabbak lehetnek, mint például az erotikus, provokatív üzenetváltások, más nők-férfiak képeinek gyakori lájkolása, kommentelése. A számítógépek előzményeinek böngészése folyamán arra is fény derülhet, ha partnerük egy bizonyos profilt néz meg túlságosan gyakran. A közösségi média és a kapcsolatok összefüggésének megkerülhetetlenségét bizonyítja az is, hogy az Egyesült Államokban kezd bevett szokássá válni, hogy a felek szerződésben rögzítik, esetleges szakítás után mit teregethetnek ki egymásról a neten. HGV |
||
| 2013.07.01 11:01:59 | | | Vissza |
Hírarchívum© Detektor Plusz 2010 Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet
|