Kezdőlap
| A minimálbér alatti foglalkoztatás öt törvényes esete | ||
Egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállaló munkabére Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 4. § (1a) bekezdése kimondja, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként−a meghatározott feltételeknek megfelelően legalább a kötelező legkisebb munkabér 85 százaléka, garantált bérminimum esetén 87 százaléka jár. Mindez azt jelenti, hogy az idei évben 564 forint helyett 480 forint, középfokú végzettséget vagy szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén 656 forint helyett 571 forint óradíj jár alapbérként minimálisan. Készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkabére A munkatörvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 91.§-a alapján készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt −hosszabb időszak alapulvételével − a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés −különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel − a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Az Mt. 92. § (2) bekezdése alapján a teljes napi munkaidő −a felek megállapodása alapján − legfeljebb napi tizenkét órára emelhető (hosszabb teljes napi munkaidő), ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el. A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 390/2012.(XII.20.) Korm. rendelet 1.§ (4) bekezdése kimondja, hogy a rendeletben meghatározott órabértételt, ha a teljes munkaidőnapi 8 óránál hosszabb [a munkatörvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 92. § (2) bekezdés], arányosan csökkentett mértékben, ha rövidebb [Mt. 92. § (4) bekezdés], arányosan növelt mértékben kell figyelembe venni. Mindez a gyakorlati megvalósulásban azt jelenti, hogy ha egy munkavállaló napi 12 óra alapulvételével meghatározott teljes munkaidőben, készenléti jellegű munkakört tölt be, jogszerűen állapodhatnak meg a felek havi 98.000 forintos minimálbérben, annak ellenére, hogy a munkavállaló a szokásos 160/168/176 órák helyett 240/252/264 órát tölt munkavégzéssel. Mindez azt is jelenti, hogy órabéres foglalkoztatás esetén a kormányrendeletben szereplő 564 forint órabér helyett akár 375 forint /óra alapbér is megállapítható. Teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállaló munkabére Az Mt. 137. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja. A munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a munkaszerződésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelően irányadó az idő és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az időbér nem éri el az alapbér összegét. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező [Mt.138.§(6)]. Teljesítménybérezésnél a teljesítmény követelmények száz százalékos és a teljes munkaidő teljesítése esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló havi munkabérének (tiszta teljesítménybér, illetve garantált bér és teljesítménytől függő mozgó bér együttes) összege kell, hogy elérje a 98.000 forintot (minimálbér), középfokú végzettséghez, szakképzettséghez kötött munkakör esetén a114.000 forintot (garantált bérminimum). A minimálbérnek, illetve garantált bérminimumnak megfelelő összegű munkabérre akkor jogosult a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló, ha a teljesítménykövetelményeket teljesíti, illetve, ha azok teljesítése nemcsak rajta múlik, és ezért a teljesítmény alapján járó bért ilyen összegű garantált bérrel egészíti ki a munkáltató. Ugyanakkor a garantált bérrel kapcsolatosan a munkáltatónak nincs olyan kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére megállapított garantált bér mindenesetben elérje a kormányrendeletben meghatározott minimális bért. Vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény minimálbéren foglalkoztatott munkavállaló esetében Az Mt.56. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetén a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthatnak meg a felek. A vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló egy havi alapbérét. A vétkes kötelezettségszegés esetén vagyoni hátrányt megállapító vállalati jogkövetkezmények sokfélék lehetnek, kollektív szerződések általában az alapbér határozott időre szóló eltérítéséről rendelkeznek, míg a 2012. július 1-je után kötött munkaszerződésekre -azokon a helyeken ahol nincs kollektív szerződés, munkahelyi pénzbírság jellegű jogkövetkezmények a jellemzőbbek. Vagyis a minimálbéren foglalkoztatott munkavállalóval szemben is lehet − határozott időre szóló vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezményt alkalmazni, feltéve, hogy erről a felek előzetesen a munkaszerződésben, vagy kollektív szerződésben megállapodtak. Munkaidőkeretben foglalkoztatott órabéres munkavállaló Az Mt. 2012. július1-je óta kimondja, hogy egyenlőtlen munkaidő beosztás ilyen a munkaidőkeret − és órabéres díjazás alkalmazása esetén a munkáltató a munkavállaló munkabérét eltérő megállapodás hiányában −általános teljes napi munkaidő esetén 174 órával, általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a 174 óra időarányos részével számolja el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2012. július 1-je előtt érvényes1992. évi XXII. törvénnyel ellentétben az órabéres díjazás kikötésével foglalkoztatott munkavállaló részére munkaidőkeret alkalmazása esetén az ÓRABÉRx174 elszámolási szabály alapján kell a havi munkabért megállapítani, majd a munkaidőkeret lejártakor az Mt. 156. § (2) bekezdés alapján az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapul vételével kell elszámolni. Ha a munkaidőkeret leteltét követően a munkavállaló az elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült -a keret végét követő 20 napon belül − a különbözetet ki kell fizetni. Ez fordítva is igaz, ugyanis ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült, a különbözet a munkáltató részére visszajár, melyet az előlegnyújtásból eredő követelésekre vonatkozó szabályok alkalmazásával tud érvényesíteni. Ugyanakkor az Mt. 156. § (1) bekezdése és az eltérő megállapodásokat szabályozó Mt. 165. § is lehetővé teszi a fentebb ismertetettektől való eltérő eljárás szabályozását, melyből következően nem a 174-es átlagszámmal történik hónapról hónapra a munkaidőkeretben foglalkoztatott órabéres munkavállalók havi munkabérének elszámolása, hanem a ténylegesen ledolgozott órák alapján! Ebből adódóan pl. éves vagy féléves munkaidőkeretnél−elképzelhető olyan eset, amikor a munkavállalók a törvényes munkarend szerinti órák helyett hónapokon keresztül 100−130 órát töltenek munkaidő beosztás szerint munkavégzéssel és az erre járó havi munkabér összege kevesebb lesz, mint a havi minimálbér összege.
|
||
| 2013.01.31 12:34:57 | | | Vissza |
Hírarchívum© Detektor Plusz 2010 Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet
|