A francia belügyminiszter szerint széles körben támogatják a tagállamok azt a francia-német javaslatot, amely lehetővé tenné a tagországok számára, hogy 30 napos időtartamra lezárhassák a belső schengeni határaikat abban az esetben is, ha úgy látják, hogy egy másik tagország nem őrzi megfelelően az övezet külső határait.
A Schengen-övezet reformja kapcsán bő egy héttel ezelőtt meglebegtetett francia-német javaslatot a két ország belügyminiszterei az uniós tárcavezetők csütörtöki ülésére is bevitték, noha a dán elnökség már előre jelezte: a határellenőrzés nélküli övezet megújításáról csak a júniusi tanácsülésen szeretne tárgyalni, igaz, akkor már megállapodást is kötne erről.
Franciaország és Németország azt szeretné, hogy a Schengen-zóna tagállamainak legyen lehetőségük arra, hogy legfeljebb 30 napra ellenőrzést vezessenek be a belső határaikon akkor, ha úgy látják, hogy egy másik tagállam nem őrzi megfelelően az EU külső határait. Az elképzelések szerint az egyhónapos időszakot ki is lehetne terjeszteni, de már csak a Tanács hozzájárulásával. A kezdeményezők szerint a rendkívüli lehetőségre az illegális bevándorlás megakadályozása miatt lenne szükség.
A francia belügyminiszter aggasztónak nevezte, hogy évente 400 ezer illegális bevándorló érkezik az Európai Unió területére, ennek 80 százaléka (320 ezer) a görög-török határon keresztül. Claude Guéant szerint ráadásul jelenleg is 2-4 millió illegális migráns tartózkodik a közösség területén. Franciaország, csak úgy, mint Németország a külső határok védelmére fókuszálna most, „a schengeni együttműködés ugyanis nemcsak a személyek szabad mozgásáról, hanem a biztonságról, és a megfelelő határvédelemről is szól” – jegyezte meg az ülés után a francia belügyminiszter.
A két miniszter szerint a javaslatuk széleskörű támogatást kapott a Tanácsban. A Europolitics szerint Belgium, Luxemburg, Olaszország, Portugália és Svédország nem értett egyet a tervezettel, ők ugyanis óvatosabb megközelítést javasoltak, a cikk szerint viszont hasonló megközelítésen gondolkozik Magyarország és Csehország is, míg Ausztria egyértelműen támogatta Párizs és Berlin ötletét.
A németek által megtámogatott, de eredendően francia javaslat annál is inkább ultimátumként értelmezendő, hogy Nicolas Sarkozy államfő (most jobboldali elnökjelölt) március közepén, néhány héttel a francia elnökválasztás első fordulója előtt egy kampánygyűlésen azt mondta, Franciaországnak meg kell fontolnia azt, hogy kilép a Schengen-övezetből, ha egy éven belül nem újul meg a határellenőrzés nélküli együttműködés. Claude Guéant francia belügyminiszter erre ráerősítve, csütörtökön azt mondta, „11 hónapja van még az EU-nak”.
Éppen emiatt az Európai Bizottság is óvatosan közelít a javaslathoz, a belügyi EU-biztos „csak az egyik javaslatnak” nevezte az ötletet. Cecilia Malmström a csütörtöki miniszteri ülés után megjegyezte, „ne felejtsék el, hogy a javaslattevő országok közül az egyikben elnökválasztási kampány van”.
A német-francia tervezet alaposan keresztülhúzná az Európai Bizottság számításait, hiszen a testület tavaly szeptemberben maga is javaslatot tett a schengeni reformra. A külső határellenőrzés problémája sem ismeretlen Brüsszel előtt, sőt, Cecilia Malmström belügyi EU-biztos maga is sokat bírálta a görög hatóságokat a nem megfelelőnek ítélt munka miatt. A Bizottság viszont csak 5 napra engedélyezné a határellenőrzés visszaállítását, ezt is csak azonnali és rendkívüli esetben. Ezt követően már bizottsági vizsgálatnak, és tanácsi szavazásnak kellene megelőznie az ellenőrzés fenntartását.
Noha a határellenőrzés és a Schengen-övezet működtetése tagállami hatáskörbe tartozik, az Európai Bizottság feljogosítva érzi magát arra, hogy reformjavaslattal álljon elő, és ebben egy olyan mechanizmus bevezetését vetítse előre, ami óhatatlanul is a testület erejét növeli, egyben csökkenti a tagállamok hatáskörét. Mindennek az alapja, hogy az Európai Tanács 2011 júniusában kérte fel a Bizottságot egy reformtervezet, és ebben egy „EU-alapúbb határellenőrzési mechanizmus” kidolgozására.
Tavaly szeptember óta a Bizottság igyekszik is minden kritikus megjegyzésnél, vagy éppen alternatív tagállami javaslatnál megjegyezni, hogy a hatáskörök átrendezését maguk a tagállamok kérték Brüsszeltől. Mindezzel persze egyet is ért a testület, hiszen Cecilia Malmström már a tavaly januárban kirobbant észak-afrikai forradalmak, majd az ebből fakadó olasz-francia határkonfliktus után hangoztatta, hogy a Bizottságnak kell átvennie a Schengen-zóna működtetését, hogy a tagállamok ne élhessenek ezzel ilyen-olyan okból vissza, és így ne veszélyeztethessék 450 millió európai állampolgár szabad mozgását.
Cecilia Malmström mindezzel együtt állítja, hogy nem akarja fenekestül felforgatni a rendszert. „Elismerem, hogy a tagállamoknak kell őrizniük a határaikat, erre joguk is van, de Schengen egy európai projekt, és ezek a határok európai határok is, a visszaállítás pedig az én elképzeléseim szerinte csak a legeslegutolsó eszköz lehetne a migrációs problémák megoldására” – mondta a belügyi EU-biztos.
EU PNR
Az uniós belügyminiszterek a csütörtöki ülésükön megállapodtak az európai szintű PNR-rendszer felállítását célzó irányelvjavaslatról. Az úgynevezett „általános megközelítés” elérése után a dán elnökség megkezdheti a Tanács nevében az egyeztetéseket az Európai Parlamenttel a direktíváról.
Az Európai Bizottság tavaly februárban mutatta be a jogszabályi javaslatot, amely az EU, valamint az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália között megkötött kétoldalú megállapodások mintájára állítana fel egy európai rendszert a légiutasok adatcseréjére. Célja ugyanaz, mint a kétoldalú megállapodásoké: a terroristák, és a súlyos bűncselekményt elkövetők, vagy az ilyen cselekményre készülők kiszűrése a légiforgalomból.
A Bizottság javaslata szerint a tagországi hatóságok lekérhetnék egymástól az Európai Unióból induló, és az odaérkező utasok PNR-jét (Passenger Name Record – a légiutasok személyes, valamint repüléssel kapcsolatos adatait), ezt követően pedig a légitársaságoknak és az utazási irodáknak öt évig tárolniuk kell az adatokat. A testület eredeti tervei szerint 30 nap után névteleníteni kellett volna az információkat, ezáltal is jobban védve az utasok adatait, az adatokat pedig – gyanú esetén – csak egy speciális eljárással lehetett volna ismét beazonosíthatóvá tenni.
Cecilia Malmström belügyi EU-biztos még tavaly februárban azt mondta, nem jönne létre egy nagy európai adatbázis, az adatkezelést továbbra is a tagállami hatóságok végeznék. A javasolt irányelv csak a tagországok közötti együttműködés szabályait fektetné le.
A csütörtökön elfogadott általános megközelítés szerint a tagállamok elfogadták az ötéves adatmegőrzési periódust, a 30 napos névtelenítési időszakot viszont túl rövidnek találták, és néhány tagállam nyomására végül két évben határozták meg azt. Ez legalábbis a tárgyalási pozíciója a Tanácsnak az EP-vel hamarosan kezdődő egyeztetéseken.
bi
|
Kezdőlap