Nem mondhatjuk, hogy a törvény a tolvajt védi, de az biztos, hogy nem segíti azokat, akiknek a lopás megakadályozása, a tolvaj tettenérése és elfogása lenne a feladatuk. A magánbiztonság hazai szabályozása úgy rossz, ahogy van – állítja Valenta László, a szakmai kamara társadalmi elnöke.
A múlt évben, amikor Valenta László nyugalmazott rendőrtábornok, az ORFK egykori gazdasági főigazgatója személyében társadalmi elnököt választott a Személy-, Vagyonőr és Magánnyomozói Szakmai Kamara, a szakma egy része az iparág közelgő államosítását vizionálta. Az első Orbán-kormány idején Pintér Sándor kabinetfőnökeként dolgozó, a tárcavezető bizalmasaként számon tartott Valenta azonban szándéka szerint a szakma lobbistájaként képzeli el a jövőjét a kamara vezetésében.
A kötelező képzés és a minimális rezsióradíj bevezetése szerinte csak az első lépések voltak a vagyonvédelem megújítása felé. A folytatásban szerinte elkerülhetetlen a magánbiztonság átfogó törvényi szintű újraszabályozása, és számos más „kapcsolódó” jogszabály újragondolása is.
– Ma jó esetben csak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság rosszallását váltják ki például azok a bankok, amelyeknek a kamerái túlságosan nagy területet mutatnak a bank előtti járdaszakaszból – kezdi Valenta. – Adatvédelmi szempontból ezt a hatóság a hatályos jogszabályok alapján joggal kifogásolja. Más kérdés, hogy a kifogásolt kamerák pont azt a közvetlenül a bejárat előtti területet mutatják, ahol a bankrablók magukra húzzák az álarcot, a sísapkát, a parókát.
Hozzátette: el kell dönteni, mihez fűződik nagyobb társadalmi érdek:
ahhoz, hogy senkiről ne készüljön olyan felvétel, miközben a bank előtt elsétál, amit ha nem történik bankrablás, soha senki nem néz meg, vagy ahhoz, hogy ne történjenek, illetve kisebb számban történjenek bankrablások.
Valenta szerint „komoly gondok vannak" számos jogszabállyal. A pótmagánvád intézményének megteremtésével a jogalkotó megadta a jogot a polgároknak, hogy ha elégedetlenek az igazságszolgáltatással, maguk legyenek a tettesek vádlói; például, ha az ügyész valamiért nem emel vádat ellenük.
Ugyanakkor eszköztelenül hagyja őket, mert sem az „egyszerű polgár”, sem az információgyűjtést hivatásszerűen, a szükséges engedélyek birtokában végző magánnyomozó nem férhet hozzá az állami nyilvántartásokhoz. Ezért nem válhatott nálunk a pótmagánvád az állami vádmonopólium korrekciójának eszközévé.
Persze ahhoz, hogy a vagyonőrök és a magánnyomozók több jogot és jogosítványt kaphassanak, Valenta szerint is tovább kell emelni a szakma színvonalát. Mindemellett meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a megrendelők a piaci szereplőktől független forrásból tájékozódhassanak a vagyonvédelmi cégek felkészültségéről, képességeiről.
Ma a megrendelők csak szóbeszéd útján tájékozódhatnak a piaci szereplők megbízhatóságáról, felkészültségéről. Az elégedett ügyfelek ajánlása persze a jövőben is nagy súllyal esik majd latba a vagyonvédelmi céget vagy magánnyomozót keresők szemében, de Valenta szerint nem ártana, ha az emberek objektív szempontok szerint is tájékozódhatnának.
Ehhez pontosítani kell a szakmai standardokat, a nyilvántartásokat, és úgy kell átalakítani a kamarát (is), hogy ne vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói cégek vezetői alkotta kamarai testület mondjon véleményt más – esetleg a saját cégekkel konkurens – vállalkozások vélt-valós képességeiről, felkészültségéről.
Valenta hangsúlyozta, hogy a magánbiztonsági szférában több mint 120 ezren dolgoznak.
Hiba lenne, ha az illetékesek nem számolnának az ő tudásukkal, képességeikkel és eszközeikkel, amikor a közbiztonság javításán dolgoznak.
Bár a vagyonőrök és a magánnyomozók elsősorban a megbízóik érdekeit kell, hogy képviseljék, Valenta úgy véli, megfelelő képzés és továbbképzés és a mainál jobb jogszabályi környezet esetén ugyanúgy hasznos segítője lehet a magánbiztonsági szféra a rendőrségnek, ahogyan a 80 ezres polgárőrség.
NOL.HU |
Kezdőlap