Kezdőlap
| Mit tud rólunk a titkosszolgálat? | ||
Világméretű vitára lenne szükség az új kor szabályairól Az időzítés tökéletes volt, még akkor is, ha véletlen. Biztos, hogy jóval az Edward Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány előtt eldőlt a kitüntetettek személye és a díjátadó időpontja is. Ám ez jó alkalmat nyújtott az egyszerűen csak az „internet feltalálójaként” ismert Berners-Lee számára, hogy a botrányra utalva elmondja: „24 évvel ezelőtt az internetet egy egyetemes térként képzeltük el, nem járt a fejünkben egyetlen böngésző, nyelv vagy számítógéptípus sem. És ha valami egyetemes dolgot hoz létre az ember, akkor azt az emberek jó és rossz dolgokra egyaránt használni fogják. Csak arra kell vigyázni, nehogy egyetlen vállalat vagy kormány ezt aláássa, saját céljaira használja, és teljesen átvegye felette az ellenőrzést.” Az internet sokáig egy szabad, anonim, megzabolázhatatlan térnek tűnt. Felgyorsította és megkönnyítette a kommunikációt, eltűntek a határok. A digitális információszerzésre szakosodott amerikai titkosszolgálat, az NSA egykori szerződéses alkalmazottja, Edward Snowden azonban olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek egy teljesen más valóságot mutatnak. Már korábban is sokan figyelmeztettek rá, hogy az internetet nemcsak az állampolgárok használhatják önmaguk megszervezésére, hanem fordítva is: az állam is képes megfigyelni a polgárait. Az egyiptomi fiatalok épp ezért a közösségi oldalt már inkább a hatóságok félrevezetésére használták. Ám azt, hogy az amerikai kormány is széles körű megfigyelést folytat a digitális világban a terror elleni harccal indokolva, eddig legfeljebb sejthettük. Snowden kiszivárogtatása óta azonban dokumentumok bizonyítják. A Verizon telefontársaságot érintő egyik iratból megtudtuk, hogy az amerikai hatóságok minden telefonhívás adatait megkapják és tárolják. A beszélgetés tartalmára ez nem vonatkozik, ám egy emberről elég sokat meg lehet tudni a telefonálási szokásaiból, például legszorosabb kapcsolatait, egészségügyi állapotát. A nagy vihart kavart Prism (magyarul Prizma) kódnevű programról továbbra sem tudni sokat, feltehetően nem jelent korlátlan elérést a titkosszolgálatok számára az abban részt vevő cégek (Google, Facebook, Yahoo, Microsoft, Skype, PalTalk, YouTube, AOL, Apple) szervereihez, inkább egy belső rendszer lehet, amely megkönnyíti, hogy ha a hatóságoknak szükségük van adatokra, akkor azt meg is kapják a szolgáltatótól. Más szakértők szerint egy olyan belső NSA-szoftver lehet, amely már az így begyűjtött adatokat elemzi, azokban keres. A Prism nyilvánosságra kerülése inkább amiatt fontos, hogy kiderült: bármilyen nyíltak is próbáltak lenni egyes cégek azzal kapcsolatban, hogy mikor működnek együtt a hatóságokkal, „átláthatósági jelentéseik” csak a kép felét mutatták. Ugyanis ha a külföldi hírszerzési törvény (FISA) alapján kértek ki tőlük adatokat (e-maileket, chateléseket) a hatóságok, akkor azt oda kellett adniuk, és erről nem is beszélhettek. Ezt meg lehet támadni (ugyancsak titkos) bíróságon, ám eddig csak egyetlen cég próbálkozott ezzel, a Yahoo. Veszített. Ez azt is jelenti, hogy alapvetően mindegy, benne van-e egy cég a Prism programban vagy nincs. A kutakodáshoz sokszor még bírósági jóváhagyás sem szükséges – ha nem amerikai állampolgár adatairól van szó, vagy a célszemély nem az Egyesült Államokban tartózkodik: ilyenkor egy egyszerű titkosszolgálati alkalmazott dönthet az adatkérésről. A FISA-bíróságoknak a törvény szerint csak évente egyszer kell az adatigénylés folyamatát felülvizsgálniuk és jóváhagyniuk. Külön bírósági végzésre csak amerikai állampolgárok megfigyelése esetén van szükség. Magyarul: a titkosszolgálat azt tud meg, amit akar. A Snowden-féle kiszivárogtatások arra is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a brit hatóságok folyamatosan megfigyelik az internet gerincét adó optikai kábeleket, gyakorlatilag mindent „látnak”, ami azokon keresztül folyik. Igaz, azt eddig is tudni-sejteni lehetett: minden kormány szerel egy ilyen „dobozt” az ország fontosabb kábeleire, és elemzi a kommunikációt. Snowden arról is talált dokumentumokat, hogy az amerikai hatóságok kiterjedt hackertevékenységet folytatnak világszerte. Erről a Foreign Policy magazin egy júniusi cikke részletesen ír: az NSA-n belül egy titkos hackercsoport működik, a TAO. Ez az elit csapat már 15 éve sikeresen tör fel és figyel meg többek közt kínai számítógépeket, és a Kínából származó hírszerzési információk legértékesebb forrása. A Szilícium-völgy a Snowden-botrány kirobbanása óta folyamatosan azt bizonygatja, hogy nála biztonságban vannak a felhasználók adatai, ám kiderült: szoros kapcsolatban áll a hatóságokkal. Korábban is sok szó esett már az internetes cégek és Washington közötti „forgóajtóról”, ami azt jelenti: a két szféra között az alkalmazottak könnyen tudnak váltani. A The New York Times legutóbb Max Kelly példáját említi, aki 2010-ig a Facebook-felhasználók adatainak biztonságáért felelt. Innen útja egyenesen egy másik „adatfeldolgozó céghez” vezetett: az NSA-hoz. Az amerikai lap szerint a Szilícium-völgy és a titkosszolgálatok alapvetően ugyanabban a bizniszben utaznak, a felhasználók adatainak elemzésében. Előbbiek az internetezők böngészéseit, e-mailjeit, lájkjait és chateléseit gyűjtik, majd eladják a reklámszakmának. A titkosszolgálatok ugyanezt teszik, csak épp nemzetbiztonsági célból. Sokan megrántják a vállukat: miért kellene félnie valakinek mindettől, ha nincs mit titkolnia, és minden törvényt betart? – Ha valaki tudja, hogy minden beszélgetését, levélváltását rögzítik, és nem tudja, hogy azt később hogyan használhatják fel, nem fog szabadon beszélni. A magánszférához való jog olyan más jogok alapja, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága – mondta el lapunk kérdésére Greg Nojeim, a washingtoni Center for Democracy and Technology (Demokrácia és Technológia Központ, CDT) nevű civil szervezet munkatársa. Utóbbi érvrendszer az alapja az ENSZ jelentéstevője, Frank LaRue áprilisban közzétett tanulmányának is. A Snowden-kiszivárogtatás előtt közzétett jelentés arra hívja fel a figyelmet: az internet és a technológia fejlődése világszerte egyre könnyebbé teszi a hatóságok számára az állampolgárok megfigyelését. És nemcsak több adatot gyűjthetnek róluk, hanem minőségileg is más, amit így meg lehet róluk tudni, mint mondjuk egy egyszerű telefonlehallgatással. Egy ember életéről és kapcsolatrendszeréről, vásárlási szokásairól és egészségi állapotáról, gondolkodásmódjáról is pontos képet kaphatnak a hatóságok, ha „összefésülik” minden digitális aktivitását. Ez pedig már valóság, nem sci-fi. Frank LaRue jelentése szerint ilyen megfigyelést a hatóságok olyan, több évtizedes törvények alapján végeznek, amelyek megírásakor el sem tudták képzelni a technológia ilyen típusú fejlődését. Épp ezért ezeket a törvényeket nem is lehetne alkalmazni az új típusú, internetes kommunikációra, az ott felgyűlt adatokra. Új törvényekre, azokat megelőző széles körű társadalmi vitára lenne szükség, a lehallgatásokhoz pedig olyan mechanizmusra, amely felügyeli azok jogszerűségét. Az átlagos felhasználók transzparens eljárások hiányában nem is tudnak róla, mi mindent tudhat meg róluk a titkosszolgálat. Az ENSZ-raportőr jelentése szerint világméretű vitára lenne szükség, hogy az új kor új szabályait kidolgozzuk. Vajon felrázza-e a közvéleményt a Snowden-féle botrány? Jillian C. York, a digitális jogokkal foglalkozó amerikai Electronic Frontier Foundation munkatársa szerint az átlagemberek többsége megrántja a vállát, és továbbra is úgy használja az internetet, mint eddig. – Ám az is igaz, hogy a szervezetünkhöz érkező anyagi támogatások hirtelen megugrottak, sokaknak fontos lett ez az ügy. És sok hagyományosabb, régebbi polgárjogi szervezet pedig ennek a botránynak a kapcsán végre felfigyelt a digitális jogok fontosságára – mondta el lapunknak York telefonon adott interjújában. Azt nem gondolja, hogy a nagy internetes cégektől tömegesen fordulnának el a felhasználók emiatt, hiszen „nehéz elképzelni, hogy valaki egyik napról a másikra ne használja a Google-t”. Ám úgy véli, valamivel nagyobb lehet ezután a verseny, megnövekedhet a nagyobb adatbiztonságot ígérő, esetleg európai cégek iránt az érdeklődés. Elméletben jónak tartja a „privacy by design” elvét, melynek lényege, hogy a szoftvereket úgy tervezik, ne gyűjtsenek adatot a felhasználóról. Ám a gyakorlatban a finanszírozás probléma lesz, az internetes szolgáltatások nagy része ugyanis a célzott hirdetésekből él, ahhoz pedig szükség van a felhasználó adataira. Nojeim azzal kapcsolatban azonban szkeptikus, hogy a jogi keretek és az NSA gyakorlata változhat-e ennek következtében. – Hatalmas lesz a politikai ellenállás. Talán csak a nemzetközi felháborodás kényszerítheti őket arra, hogy egyáltalán többet eláruljanak ezekről a programokról – mondta. Nojeim is úgy véli: ezután népszerűbbek lehetnek az olyan szolgáltatások, amelyek teljes titkosítást ígérnek, és a Prism által „gyanúba kevert” cégek is harcolni fognak azért, hogy minél nagyobb biztonságot ígérhessenek a felhasználóiknak. Miközben mentegetni nem próbálják a Szilícium-völgy cégeit, azt mindkét szakértő elismeri: a jelenlegi jogi környezetben nincs sok választásuk, át kell adniuk az NSA által kért adatokat. Az internet infrastruktúrájának, működésének felügyelete jelenleg amerikai civil szervezetek és cégek kezében van. Ezt más országok nem mindig nézik jó szemmel, Oroszország és Kína például szeretné, ha inkább az ENSZ felügyelné az internetet, így abba nekik is nagyobb beleszólásuk lenne. Ennek irányába történtek is lépések, például tavaly decemberben az ENSZ Nemzetközi Távközlési Felügyeletének (ITU) Dubaiban megrendezett konferenciáján – sikertelenül. – Az amerikai rendszer nem tökéletes, de az alternatíva még ennél is ijesztőbb. A legtöbb kormány nem védi állampolgárai privát szféráját az interneten, és még cenzúráz is. Képzeljük el, milyen lenne, ha Kína felügyelné az internetet – mondta York. A botrány Nojeim szerint is megnehezíti, hogy az internet ne kerüljön az ENSZ-szervezet irányítása alá, ám szerinte is az volna a megoldás, ha minden ország adatvédelmi gyakorlatát megvizsgálnánk, és világméretű vita indulna arról, hol vannak leginkább biztonságban a felhasználók adatai. Ám egyelőre nem lehet a témával tömegeket mozgósítani, és egyetlen nagy párt sem tűzte azt zászlajára. A digitális jogok ismertebb harcosai az átlagemberek számára inkább „csodabogarak”: ilyen Julian Assange vagy a Kalózpártok. Azt egyelőre nem tudni, hogy végül a halk szavú technikus, Edward Snowden lesz-e az, aki segít abban, hogy a téma kitörjön a „karanténból.”
Gyakorlatilag lehetetlen, hogy ne hagyjunk magunk után digitális nyomokat. Mégis, ha valakinek van ideje és türelme, megpróbálhatja csökkenteni „lábnyomát.” Íme a BBC, a The New York Times és a Népszabadság által megkérdezett szakértők néhány trükkje – elszántaknak. 1. Felejtse el az okostelefont, amely állandóan az internetre kapcsolódik. Használjon olyat, ami csak telefonálásra és SMS-írásra jó. 2. Legyen több különböző e-mail címe, amelyeket a különböző oldalakon regisztrációhoz használhat. 3. Fizessen készpénzzel, és ne használjon hűségkártyákat. 4. Használjon különböző internetböngészőket: mást e-mailezéshez, mást közösségi oldalakhoz, mást böngészéshez. 5. Használjuk a böngészők azon funkcióját, amely lehetővé teszi, hogy ne kövessenek minket a „sütikkel”. Már az is hasznos, ha böngészés után kitöröljük az előzményeket. 6. Az AdBlock Plus és hasonló böngészőkiegészítők megszabadítanak minket a reklámoktól, képesek „kikapcsolni” a sütiket és a Google és a Facebook egyre több weboldalon elhelyezett gombjait is, amelyek szintén követik és feljegyzik böngészéseinket. 7. Csak olyan weboldalon adjunk meg személyes vagy banki információkat, amely azokat titkosítva küldi tovább. A nagyon elszántak a Wired magazin szerzője szerint ennél is messzebb mehetnek: vannak szolgáltatások, amelyekkel titkosíthatják okostelefonunkat és minden üzenetünket. Ám figyelmeztet: ezzel bizony fel kell adni a legújabb technológiai fejlesztések kényelmét. Az e-mail nem lesz kereshető, és nem lehet belőle kiszűrni a spameket, és nem lehet egy mozdulattal megosztani a családdal a születésnapi fotókat. NOL |
||
| 2013.07.01 10:52:29 | | | Vissza |
Hírarchívum© Detektor Plusz 2010 Minden jog fenntartva.
powered by SiteSet
|